Borderline filmek

A borderline személyiségzavar érzelmi hullámzással, instabil önképpel, intenzív, mégis bizonytalan kapcsolatokkal és erős elhagyatástól való félelemmel járó személyiségműködés. Szerencsére a borderline személyiségzavarhoz kapcsolódó érzelmeket, működésmódokat és kapcsolati dinamikákat az elmúlt évtizedekben egyre több film dolgozta fel hol közvetlenül, hol más érzelmi szabályozási nehézségekkel összekapcsolva. Ezek az alkotások nemcsak történetek. Érzelmi térképek lehetnek, amelyekből megértést, felismerést, sőt néha megkönnyebbülést meríthetünk. 

Borderline filmek pszichológus szemmel

A borderline filmeknek különleges szerepük lehet a lelki működés megértésében: olyan érzéseket, belső folyamatokat és kapcsolati dinamikákat képesek megmutatni, amelyeket gyakran nehéz szavakba önteni. A borderline személyiségzavarral kapcsolatos filmek, függetlenül attól, hogy pontos diagnózist jelenítenek-e meg, vagy csak hasonló érzelmi mintázatot láthatunk bennük, segíthetnek abban, hogy az érintettek, hozzátartozók vagy érdeklődők közelebb kerüljenek egy komplex belső világ megértéséhez.

A film tehát korántsem diagnózis, és nem is terápia, de kapu lehet az önismerethez, az empátiához és a megértéshez. Ezek az alkotások lehetőséget adnak arra, hogy valaki kimondja: „most először érzem, hogy valaki érti, amit átéltem.”

Most pedig következzenek olyan filmalkotások, amelyekből pszichológus szemmel nézve is értékes felismeréseket, mintázatokat és mélyebb megértést nyerhetünk a borderline működéséről és az érzelmi sérülékenység világáról.

Girl, Interrupted – Észvesztő (1999)

A Girl, Interrupted Susanna Kaysen azonos című memoárja alapján készült film, amely egy fiatal nő 1960-as évekbeli pszichiátriai osztályon töltött időszakát mutatja be. Susannát borderline személyiségzavarral diagnosztizálják, és a film az ő szemszögéből mutatja be a kórház világát és a többi páciens különböző pszichiátriai kórképeit. A főszerepben Winona Rydert, Lisa karakterében pedig Angelina Jolie-t látjuk, aki ezért a szerepéért Oscar-díjat kapott legjobb női mellékszereplő kategóriában.

Mit tanulhatunk belőle pszichológus szemmel?

A film érzékletesen mutatja be, hogyan élik meg az érintettek, ha a társadalom és az ellátórendszer „veszélyesnek” vagy „zavarónak” címkézi őket, és hogyan hat a borderline diagnózis az identitásukra. Látjuk a kapcsolati instabilitást, az önkárosító mintázatokat, a szabadság iránti vágy és az elhagyatástól való félelem kettősségét. Pszichológus szemmel fontos kérdéseket vet fel a diagnosztikus rendszerek, az intézményi ellátás és a gyógyulás fogalmáról egyaránt.

Black Swan – Fekete hattyú (2010)

A Fekete hattyú című film egy balerina, a Natalie Portman által megformált Nina Sayers története. Nina megkapja a Hattyúk tava kettős főszerepét, és a maximalizmus, az anyai kontroll és a szakmai nyomás alatt fokozatosan szétesik a valóság-érzékelése. A film elsősorban pszichózist (hallucinációk, téveszmék), egyes értelmezések szerint skizofréniát ábrázol, nem borderline személyiségzavart, ennek ellenére lebilincselő és nagyon is tanulságos alkotás, melyet öt Oscar-díjra jelöltek.

Mit tanulhatunk belőle pszichológus szemmel?

Bár nem klasszikus borderline film, mégis fontos látlelet a perfekcionizmus, a test feletti kontroll, a szorongás és a pszichés dekompenzáció kapcsolatáról. A film erősen metaforikus, de segít megérteni, hogyan vezethet a tartós, extrém teljesítménykényszer és a rugalmatlan énkép valóság-vesztéshez. Sok borderline érintett felismerheti benne a „mindent vagy semmit” gondolkodást, a hasadást (fehér/fekete hattyú), az önmagunkhoz való ellenséges viszony elemeit, még, ha klinikailag nem is borderline ábrázolásról van szó.

Silver Linings Playbook – Napos oldal (2012)

A Napos oldal Pat Solitano (Bradley Cooper) történetét meséli el, aki bipoláris zavarral él, és egy pszichiátriai osztályról hazatérve megpróbálja „újradrótozni” az életét, visszaszerezni a feleségét, rendezni a kapcsolatát a szüleivel. Útja során megismeri Tiffany-t, a fiatal özvegyet, akivel közös táncprojektbe kezdenek. A film a bipoláris zavar megjelenítése miatt vált ismertté, és több Oscar-jelölést kapott, A Tiffany-t alakító Jennifer Lawrence pedig a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat is hazavihette.

A Napos oldal pszichológus szemmel

Bár a Napos oldal nem borderline személyiségzavarról, hanem bipoláris zavarról szól, remekül megmutatja, hogyan fonódhatnak össze a hangulati ingadozások, az impulzivitás, a kapcsolati nehézségek és a családi rendszer működése. Segít különbséget tenni a személyiségzavar és a hangulatzavar között, miközben rávilágít arra, hogy a környezet szerepe (határok, elfogadás, kontrollálás, túlóvás) döntően befolyásolja a felépülés esélyeit.

A Pat és Tiffany közötti kapcsolat megmutatja, hogyan lehetséges, hogy két sérült, mégis kapcsolódni vágyó ember között új, működő, kölcsönösen támogató minták születhetnek.

Welcome to Me - Üdv a világomban! (2014)

A Welcome to Me Alice Klieg története, aki borderline személyiségzavarral él, megnyeri a lottót, abbahagyja a gyógyszerszedést, és megvesz magának egy saját, teljesen szokatlan, önközpontú talkshow-t. A film egy fekete humorral átszőtt dramedy. 

Az Üdv a világomban! üzenete szakmai szemmel

A film jó terep lehet annak megértéséhez, milyen lehet határ nélkül „színpadra vinni” a belső világot: fantáziákat, sérelmeket, dühöt, szégyent. Alice működése rámutat, milyen kísértő, de veszélyes dolog, amikor valaki a sérült részeit kontroll, szakmai keret és terápiás kapcsolat nélkül „ráönti” a világra. Látjuk az idealizáció–leértékelés ciklusát, az énközpontúság mögötti sérültséget, és azt is, mekkora különbség van a „mindenről beszélni” és a valódi terápiás feldolgozás között.

I Smile Back - Én visszamosolygok (2015)

Az I Smile Back egy 2015-ben bemutatott amerikai dráma, amely egy középosztálybeli anya, Laney Brooks életét követi. Laney kifelé mosolygó, „minden rendben” szerepben él, miközben belül intenzív érzelmi hullámzással, belső ürességgel, önpusztító impulzusokkal és az elhagyatottságtól való mély félelemmel küzd. A főszerepet Sarah Silverman alakítja, aki ezért a szerepéért Golden Globe-jelölést kapott, sőt, érdekesség, hogy a fent említett Napos oldal főszerepére Jennifer Lawrence mellett Sarah volt a másik jelölt. 

A filmadaptáció Amy Koppelman azonos című regényéből készült. A történet nem szélsőséges vagy hollywoodi módon drámai: sok jelenet kellemetlenül valóságos. Látjuk, ahogy Laney önsértő gondolatai, impulzivitása, drog- és alkoholfogyasztása, valamint kockázatos szexuális helyzetei fokozatosan veszélyeztetik a házasságát, szülői szerepét és identitását. A film egyik legfontosabb rétege az, hogy nem kívülről ítélkezik, hanem belülről mutatja meg a szétesést, a reményt, majd az újrakezdési kísérleteket.

Mit tanulhatunk belőle?

Az Én visszamosolygok az egyik legautentikusabb film, amely sok szakember és néző szerint kifejezetten borderline személyiségzavart tükröző belső megéléseket mutat be. Fontos elemek jelennek meg benne: a kötődés ambivalenciája, az érzelmi túlfutások, a szégyen-ellenreakciók, a „jó anya/jó feleség” szerep fenntarthatatlansága, és az a belső paradoxon, amikor valaki egyszerre vágyik szeretetre és fél a közelségtől.

A film terápiás szempontból rávilágít arra is, milyen nehéz lehet felismerni a problémát, segítséget kérni, majd megtartani a terápiás folyamatot, különösen akkor, ha a belső világ szélsőségei időnként erősebbek, mint a hosszútávú érzelmi célok.

Uncut Gems - csiszolatlan gyémánt (2019) 

Az Uncut Gems Adam Sandler egy kevésbé ismert, ám annál izgalmasabb és tanulságosabb bűnügyi-thrillere. A történet főszereplője Howard Ratner, egy new york-i ékszerkereskedő és szerencsejáték-függő kaotikus, túlpörgött mindennapjait követi, aki adósságok, kockázatos ügyletek és folyamatos krízisek hálójában próbál életben maradni. A film központi témája a szerencsejáték-függőség és az extrém impulzivitás, nem a borderline diagnózis, ennek ellenére számos szakmailag érdekes minta kirajzolódik az alkotásban.

A Csiszolatlan gyémánt pszichológus szemmel

Howard története megmutatja, hogyan válik az izgalom és a kockázat a belső feszültség szabályozásának eszközévé. Pszichológiai szempontból sok borderline érintett ismerhet rá az impulzív döntések, a következmények bagatellizálása és a „csak még egyszer” reménye által mozgatott spirálra. A film kiválóan szemlélteti, hogy egy ponton túl nem a racionalitás, hanem a függőségi dinamika irányít, ezt a működési mechanizmust pedig borderline működésben is gyakran látjuk, még ha más formában is.

Thirteen - Tizenhárom (2003)

A Tizenhárom egy kamaszlány, Tracy történetét meséli el, aki jó tanulóból és „jó kislányból” néhány hónap alatt sodródik bele a drogok, önsértés, veszélyes szexuális helyzetek és piti bűncselekmények világába. A film részben a társíró Nikki Reed saját tinédzserkori élményein alapul, a főszerepet Evan Rachel Wood játssza, az anya figurájáért Holly Hunter Oscar-jelölést kapott.

Serdülőkori identitáskeresés és érzelmi hullámzás

Bár a filmben nem hangzik el borderline diagnózis, a serdülőkori identitáskeresés, önsértés, intenzív, függő baráti kapcsolat és az érzelmi szélsőségek sok borderline vonásra emlékeztethetnek. Pszichológus szemmel is érdekes, ahogyan a film megmutatja az anya–lánya kapcsolat terhelődését, a határok elmosódását, a lojalitás-konfliktusokat és azt, milyen nehéz egy szülőnek felismerni, mikor „normális kamasz-lázadásról”, és mikor komolyabb pszichés krízisről van szó.

Gia – Kifutó a semmibe (1998)

A Gia egy HBO-s életrajzi filmdráma, amely Gia Carangi, az egyik első szupermodell felemelkedését, kábítószer-függőségét és AIDS-hez kapcsolódó halálát mutatja be. Angelina Jolie alakítása nagy kritikai elismerést kapott, számos díjat nyert, a film pedig a hírnév, függőség és mentális sérülékenység összefonódását állítja középpontba.

Amikor a siker mögött mély sérülékenység lapul

A film a trauma, függőség, magány és önpusztítás körforgását mutatja be egy karizmatikus, de sérülékeny modell történetén keresztül. Bár nem borderline-diagnózist ábrázol, a kapcsolati instabilitás, az intenzív kötődések, a hirtelen szétesések, a belső üresség és a destruktív megküzdés (drog, önszabotázs) sok borderline mintázathoz hasonló lehet. Segíthet megérteni, hogyan válhat a siker és hírnév ellenére valaki belül nagyon egyedül maradó, sérült és segítségre szoruló emberré.

A fenti filmek különböző diagnózisokat és lelkiállapotokat jelenítenek meg: borderline személyiségzavart, bipoláris zavart, pszichózist, függőségeket, serdülőkori krízist. Közös bennük, hogy nagyon emberi módon beszélnek sérülékenységről, kapcsolati fájdalomról, önkárosításról és a megküzdés kísérleteiről.

Az érintetteknek segíthetnek abban, hogy ne érezzék magukat egyedül. A hozzátartozóknak sokat adhatnak abban, hogy jobban megértsék a „kívülről olykor kaotikusnak tűnő” működést. 

Közben pedig érdemes szem előtt tartani: a film nem diagnosztikus eszköz és nem helyettesíti a terápiát. Ha egy film után magadra vagy valakire ráismersz, az lehet jó kiindulópont, de a következő lépésről érdemes szakemberrel beszélgetni, biztonságos, ítélkezésmentes térben.

‍