A változatosság az agy egészségének fűszere
A változatos fizikai aktivitás előnyös lehet a folyékony intelligenciának (Fluid intelligence), ahogy öregszünk. A folyékony intelligencia meghatározása szerint az érvelési képesség, valamint a különböző típusú újszerű információk valós idejű generálásának, átalakításának és manipulálásának képessége.
- A folyékony intelligencia jellemzően romlik, ahogy öregszünk.
- A frontoparietális kéregben található agyi hálózatokról úgy gondolják, hogy szerepet játszik folyékony intelligencia közvetítésében.
- A fizikai aktivitás kulcsfontosságú tényező a kognitív öregedés ellensúlyozásában, és minél változatosabb, annál előnyösebb a folyékony intelligencia szempontjából.
Nem valószínű, hogy az agyi hálózatokra gondolt, amikor William Cowper 1785-ben A feladat című versében azt írta: "A változatosság az életnek a fűszere, Ez adja meg minden ízét". Írása idején még senki sem tudta, hogy a szövetek sejtekből állnak, és az idegtudományok alapkoncepciója, a "neuron-tan" még csaknem egy évszázadon múlt.
Cowper valójában arra akart rámutatni, hogy az élet eléggé unalmas, ha csak ugyanazokat a dolgokat csináljuk, és hogy a változás és a tevékenységek változatossága érdekessé teszi a dolgokat, ahogyan a fűszer az ételek ízét. Ennek ellenére Cowper határozottan rátapintott valamire, ami fontos az agy egész életen át tartó egészségéhez.
Folyékonyan tartva
Az egészséges emberi öregedés során meredeken csökken az új és összetett problémák megoldásának képessége. Ez a "folyékony intelligencia" számos területen tükrözi és integrálja a funkciókat és a teljesítményt, és így az agy egészségének hasznos és fontos mutatója. Egy ideje már ismert, hogy a folyékony intelligencia összefügg a frontoparietális kéregben lévő agyi hálózatok aktivitásával. Ennek a régiónak a károsodása a folyékony intelligencia károsodásához vezet. De hogyan kapcsolódik ez a folyékony intelligencia lehetséges változásaihoz az öregedés során?
A Cambridge-i Egyetem Daniel Mitchell, Alexa Mousley, Meredith Shafto és John Duncan által végzett kutatása a Cambridge Center for Ageing and Neuroscience kohorszvizsgálatából származó adatok felhasználásával, fMRI segítségével, a klinikai értékelésekkel és a folyékony intelligencia tesztjeivel, a fizikai aktivitásra vonatkozó kérdőívekkel együtt értékelte a kapcsolatot. A The Journal of Neuroscience című folyóiratban megjelent tanulmányuk kiemelte, hogy "annak ellenére, hogy egyetértés van abban, hogy a folyékony intelligencia bizonyos frontoparietális agyi régiókhoz kapcsolódik, kevés kutatás vizsgálta azokat a javaslatokat, amelyek szerint e régiók alulreagáltsága közvetíti az életkorral összefüggő hanyatlást". Vagyis azt tűzték ki célul, hogy megvizsgálják az agyi aktivitás és maga a folyékony intelligencia közötti mechanisztikus és mérhető kapcsolatot.
A változatos aktivitás az agy egészségének fűszere
Az elemzés fő eredménye az volt, hogy "a rendszeres fizikai tevékenységek változatossága a legfontosabb tényező a folyékony intelligencia fenntartásában idősebb felnőtteknél". A csoport szerint ez segíthet "olyan módosítható életmódbeli tényezők kialakításában, amelyek elősegíthetik a sikeres öregedést".
Lehetséges tehát, hogy a frontoparietális aktivitás életkorral összefüggő funkcionális különbségei hozzájárulnak a folyékony intelligencia csökkenéséhez. Ez fontos mechanisztikai előrelépés a jövőbeni munka szempontjából, mivel - szavaik szerint - "a globális népesség egyre hosszabb ideig él, ami sürgőssé teszi az életkorral összefüggő kognitív hanyatlás megértését".
Légy olyan, mint a víz, barátom!
A kutatás több okból is érdekes, nem utolsósorban azért, mert úgy tűnik, hogy a fizikai aktivitás sokfélesége a kulcstényező, nem pedig a tevékenység időtartama vagy gyakorisága (amely gyengébb összefüggést mutatott). Ez emlékeztet a neuroplaszticitást serkentő "gazdagított környezet" koncepciójára és az idegsejtek fejlődésének robusztus jellegére. Itt a fizikai aktivitás változatossága maga a gazdagított környezet. Az intellektuálisan stimuláló, a szociális komponenseket tartalmazó tevékenységek és a fizikai aktivitás mind jótékony hatással vannak a kognitív öregedésre.
E gondolatmenet mentén a harcművészet az egész élet során gazdagító tevékenységnek tekinthető, amely potenciális eredményeket hozhat az egészséges kognitív öregedés szempontjából. A legtöbb hagyományos harcművészeti rendszer az összegyűjtött tevékenységek konstellációját képviseli. Az ilyen hagyományos harcművészeti rendszerek már természetüknél fogva is változatosak, és többek között tartalmaznak finom és durva motoros készségeket a hosszú és rövidtávú váltásoktól a rövidtávú cserékig, az egész test teljes használatát, a gondolkodás több szintjét (a filozófiai és a funkcionális gondolkodás között), a különböző sebességű mozgások használatát, partneri munkát és olyan eszközöket, mint például az ősi fegyverek.
A harcművészeteknek mint terápiának ez a javaslata jól illeszkedik a közelmúltbeli tanulmány néhány tanulságához. Munkájukat azzal zárják, hogy az eredmények "elvként szolgálhatnak a változatosságra összpontosító tevékenységalapú beavatkozások tervezéséhez, amelyek segíthetnek azoknak az idősebb felnőtteknek, akik nem képesek vagy nem hajlandóak egyetlen, intenzív fizikai tevékenységet végezni. A tevékenységek változatosságának növelése olyan életmódbeli módosítást jelentene, amelyet viszonylag könnyen el lehetne végezni, függetlenül a konkrét érdeklődési köröktől vagy képességektől".
Bár Bruce Lee valószínűleg nem a folyékony intelligenciára gondolt, amikor azt mondta, hogy "légy olyan, mint a víz, barátom", ez egyértelműen releváns gondolat a változatosság és az alkalmazkodóképesség szempontjából. Azzal fűszerezve, hogy életkortól függetlenül érdekes és változatos maradjon, ez a legjobb tanács.
A szerzőről:
E. Paul Zehr Ph.D., szenzomotoros idegtudós, író és okinawai, japán és kínai hagyományokkal rendelkező harcművész, aki Victoria-ban, Brit Columbia államban él. Szenvedélyesen szereti a tudomány népszerűsítését a szuperhősöket az emberi teljesítmények és képességek fóliájaként használva. Könyvei közé tartozik a Becoming Batman (2008), Inventing Iron Man (2011), Project Superhero (2014) és Chasing Captain America (2018).
Fiatal korában a harcművészetek vitték el a tudományhoz, és továbbra is naponta gyakorol Victoriában, ahol karatét és ryukyu kobujutsut is tanít. A Rehabilitációs Idegtudományi Laboratórium vezetőjeként végzett munkája a neurotrauma utáni funkció-visszanyerésre összpontosított az integrált egésztestes mozgás segítségével. Ez a munka hozzájárult a rehabilitációban bekövetkezett változásokhoz, beleértve a karok használatát a lábak lépésének javítására a stroke után.
Zehr rendszeres előadója konferenciáknak és képregényes találkozóknak, köztük a San-Diego International Comic Con és a New York Comic Con rendezvényeknek, és előadást tartott a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiának a szuperhősök tudományáról. Az edzésről, a tudományról és a szuperhősökről szóló cikkek és interjúk mellett a Flipside: The Science, Engineering, and Technology Magazine for Teenagers, Scientific American, Men's Health, Men's Fitness, Maxim, Popular Mechanics, Discover és Maclean's magazinokban, Zehr blogot is vezetett a Scientific Americanben.
2012-ben elnyerte a Victoria Egyetem kutatási kommunikációért járó Craigdarroch-díját, 2015-ben pedig a Society for Neuroscience tudományos oktatói díját. A Project Superhero 2015-ben elnyerte az Észak-amerikai Független Könyvkiadók Szövetségének ifjúsági regényekért járó ezüstérmét. A mentoráláshoz való hozzájárulását 2019-ben a Victoria Egyetem REACH Award for Outstanding Graduate Student Supervision & Mentorship díjjal ismerte el.
Referenciák
Neural Contributions to Reduced Fluid Intelligence across the Adult Lifespan
Daniel J. Mitchell, Alexa L. S. Mousley, Meredith A. Shafto, Cam-CAN, John Duncan
Journal of Neuroscience 11 January 2023, 43 (2) 293-307; DOI: 10.1523/JNEUROSCI.0148-22.2022
